Versenyezni a sikerért
Neked mit jelent a sikerélmény? Megcsinálsz végre valamit, amit régóta halogattál? Átmész egy vizsgán? Netalán győzöl egy versenyen? Miután egyre több helyre jutottunk el a játékainkkal, azt tapasztaltuk, az emberek többségének a sikerélmény a győzelmet jelenti valamilyen versenyhelyzetben. És ahol nyertes van, ott van vesztes is… de nincs valódi sikerélmény.
A játékainkat nagyon tudatosan építjük fel, ügyelünk arra, hogy megadott időközönként biztosítva legyen a sikerélmény lehetősége: jön egy újabb lakat vagy feladvány, amit meg lehet oldani. Az egyes rejtvények megoldása már önmagában hordozza a sikerélményt, és persze ott van maga a kijutás: a legvégén összeáll a nagy rejtvény, megtalálják a kincset vagy kulcsot, és kijutnak a játékból. Ezt követően pedig jön a feldolgozókör, ahol minderre ráerősítünk reflexiós beszélgetéssel.
Ez legalábbis az elmélet. Aztán a gyakorlatban érdekes jelenséggel találtuk magunkat szembe: mindig felmerült a kérdés, hogy akkor melyik csapat nyert egy kitelepülésen. Főként a felnőttek voltak erre kíváncsiak, és a legkönnyebben megragadható szempont alapján akarták összehasonlítani a gyerekcsapatokat: ki jutott ki leghamarabb a játékból? Érdekes volt az is, hogy a nagyobb gyerekek hamarabb kezdtek összehasonlításba, mint a kisebbek. Mi először tanácstalanul figyeltük ezt a jelenséget, hogy miért akarják összehasonlítani, megversenyeztetni ezeket az élményeket.
Hiszen az a legizgalmasabb a szabadulószobákban, hogy minden csapat játéka egyedi és összehasonlíthatatlan. Természetesen ki lehet választani külső szempontokat, mint például a kijutás ideje, ami alapján látszólag objektíven lehet rangsorolni a játékokat. Valójában azonban ez egy nagyon rossz mutató. Nem összevethető a különböző életkori és érettségű csapatösszetételek miatt, nem mindegy, hogy melyik csapat mennyi segítséget vett igénybe, és ami a legfontosabb: nem összehasonlítható a rejtvények kreatív megközelítése és megoldása sem.
Márpedig ez lenne az, ami igazán számít, és ami a legértékesebb üzenet a sikerélmény mellett: nincsen megoldhatatlan probléma, ha összedolgozol a többiekkel és kreatívan álltok hozzá a megoldáshoz. Emiatt az összetett élmény miatt jönnek ki a gyerekek mosolyogva, csillogó szemekkel a játékból, és mesélnek utána még sokáig a tapasztalataikról.
Nagyon szomorú volt látni, amikor ezt az összetett, szuper élményt a felnőttek leegyszerűsítették egy “ki volt a leggyorsabb” versenyre, ahol volt egy első helyezett - és egy utolsó. Mert amikor versenyhelyzetet teremtünk, azt hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a győztes mellett mindig van egy vesztes is. Jó néhány alkalommal néztük összetört szívvel, ahogy az “utolsó” csapat fiataljainak szeméből eltűnik a sikerélmény okozta ragyogás, amikor nem nyertek a versenyhelyzetben. A többiekhez viszonyítva az ő sikerélményük kisebbnek, jelentéktelenebbnek, sőt, értéktelenebbnek tűnt. Ez történik, amikor másokhoz viszonyítjuk a teljesítményünket.
Nem kellett sok, hogy nagyon határozottan fellépjünk a versenyszituáció kialakítása ellen, de meglepően sokszor kellett hosszan magyaráznunk, hogy miért nem szeretnénk “győztest” kikiáltani egy-egy nap végén.
Vajon miért került elő ennyiszer a gyerekek megversenyeztetésének kérdése?
Mert a világ is ezt üzeni folyamatosan felénk, hogy versenyeznünk kell másokkal, ha sikeresek akarunk lenni. A mai rohanó világban olyan sikerekkel lehet kitűnni, ami összehasonlító mások teljesítményével.
És nyilván az életben és a pedagógiában is lehet szerepe a versenynek: a versenyhelyzet tud motiváló lenni, fenntarthatja az érdeklődést. De ugyanúgy okozhat stresszhelyzetet és szorongást, és tudni kell kezelni a veszteség élményét is.
Ha pedig jobban megnézzük, a mi játékainkban is van verseny: az adott csapat mindig versenyez az órával, hogy ki tudnak-e jutni a megadott időkeretben. Ami pedig még fontosabb: önmagukkal versenyeznek. Azokkal a gondolatokkal, hogy nem tudják megoldani a feladatokat, hogy nem tudnak ügyesek és kreatívak lenni. Amikor pedig sikereket érnek el a játékban, ezek a berögzült gondolatok fognak veszíteni.
A versenynek is megvan a maga helye és ideje, de a mi játékainknál mindenki nyertes, aki próbálkozik. Mert önmagunkkal megküzdeni sokkal nagyobb kihívás, mint egy egyszerű gyorsasági versenyt megnyerni.
Sári