Ma van a szegénység elleni küzdelem világnapja, és túl sokszor futunk bele abba a hatalmas tévhitbe, hogy a szegénységben élő emberek azért vannak abban a helyzetben, amiben, mert maguknak okozták azt.

“Mert lusták és nem akarnak dolgozni, és csakis maguknak köszönhetik, hogy ott tartanak, ahol. Nem akarják eléggé, nincs elég akaraterejük. Nem motiváltak eléggé.” - halljuk, olvassuk gyakran ezeket a gondolatokat.

De ha a tényeket nézzük, akkor azt látjuk, hogy számos körülmény szerepet játszik abban, hogy mennyire könnyű vagy nem könnyű elszegényedni. Először is megfelelő jövedelemre van szükségünk, aminek egyik forrása egy stabil munkahely megléte lehet. A munkahely szempontjából pedig meghatározó, hogy hol lakunk. Nem csak az fontos, hogy melyik országban élünk, ami ugye befolyásolja például a minimálbér összegét, hanem az is, hogy milyen városban próbálunk boldogulni - nagyvárosban sok munkalehetőséggel, vagy falun kevés jól fizető állással. Nagy szerepe van az iskolázottságnak és a korábbi munkatapasztalatoknak is az elszegényedés folyamatában. Egyre fontosabbá válnak a megfelelő számítógépes ismeretek és a nyelvtudás, de például általánosságban elmondható, hogy a magyar nyelvoktatás nem ad megfelelő, stabil nyelvtudást, ez is csak azoknak érhető el, akik magántanárt tudnak fizetni. Fontos az is, hogy nem várt nehézségek bekövetkeztekor milyen szociális védőhálóval rendelkezik valaki: van körülötte egy család, akik anyagi és társas támogatást tudnak nyújtani, vagy teljesen egyedül marad a problémáival. Így például nem mindegy, hogy van-e nagyszülő, aki vigyázni tud a gyerekekre bölcsi/ovi után is, amíg a szülők dolgoznak, vagy hogy hitelfelvételnél tud-e valaki kezességet vállalni. Ugyanígy fontos az is, hogy az adott állam milyen segélyekkel tud szolgálni, és azokra kik jogosultak, valamint vannak-e olyan programok, mint az ingyenesen igénybe vehető jogi tanácsadás és képviselet, pszichológiai és pénzügyi tanácsadás, amik segítik a nehézségekkel való megküzdést. Az is fontos, hogy ezek léte világosan kommunikálva van-e, mert ha az emberek nem tudnak róla, akkor nem is fognak élni a lehetőségekkel.

Egy nagyon összetett problémáról van szó tehát, amikor az elszegényedésről beszélünk, aminek ezzel a felsorolással csak a felszínét súroltam.

De térjünk vissza arra, hogy a fentebb említett okok ellenére miért hiszi a többségi társadalom a mélyszegénységben élőkről, hogy önnön hibájukból kerültek ebbe a helyzetbe.

Létezik egy olyan jelenség, hogy az "igazságos világba vetett hit". Ez egy olyan univerzális beállítódás minden embernél, ami szerint a világ igazságosan működik, a jó emberekkel jó dolgok történnek, a rosszakkal pedig rossz dolgok, tehát mindenki azt kapja, amit megérdemel. Ugye nem véletlenül mondják sokszor az emberek, hogy valakinek jó vagy rossz a Karmája, és számos nyelven léteznek ezt a jelenséget megfogó mondások is: „Ami felmegy, le is jön.”, „Azt kapta, amit megérdemelt.”

A valóság azonban az, hogy jó emberekkel is történnek rossz dolgok, ez pedig nem fér bele ebbe a világnézetbe. Naponta túl sok rossz hír ér minket, szinte minden egyes napra jut egy betörés, rablás, súlyos megbetegedés, baleset. Ha minden egyes esetnél csorbulna a hitünk, hogy a világ jó és igazságos, egy idő múlva folyamatos rettegésben élnénk, így a belső világ rendjének visszaállítása érdekében elkezdjük újraértelmezni az eseményeket. Ha a mélyszegénységben élők szenvedését azzal magyarázzuk, hogy maguknak okozták és megérdemlik, akkor visszaáll az igazságos világba vetett hitünk. 

Ezzel viszont az a baj, hogy miközben magunkat védjük, körülöttünk több ezren élnek továbbra is fájdalomban. A jó hír az, hogy kellő tudatossággal küzdhetünk az ilyen automatikus gondolatok ellen anélkül, hogy fel kellene adnunk a józan eszünk.

Mi, az Alapítvánnyal ezt úgy tesszük, hogy a két fő célunkat próbáljuk teljesíteni. Az egyik célunk az, hogy a játékainkon keresztül a célcsoportunknál előmozdítsuk a hátrányos helyzetből való szabadulást. A másik pedig az, hogy felhívjuk a mélyszegénységet övező tabukra és tévhitekre a figyelmet. A beszámolóinkon és a játékainkon keresztül is igyekszünk érzékenyíteni a többségi jóléti társadalmat, hogy ők is könnyebben felismerjék a rendszerben rejlő hibákat. Szeretnénk, ha minél több emberben tudatosulna, hogy egyéni szinten is tudnak tenni azért, hogy együtt, közösen élhessünk egy megértőbb és elfogadóbb társadalomban.

Érdemes lehet egy pici önvizsgálatot tartani, hogy milyen hasonló automatikus gondolataink, berögződéseink vannak, amik a kényelmünk szolgálják, miközben fontos problémákról terelik el a figyelmünk. Ezzel lehetőségünk nyílik arra, hogy kilépjünk a buborékunkon kívülre és felismerjük, hogy akár mi is lehetünk mások segítségére a magunk módján.

Evó