Általános iskola 7. osztályában kezdtem el önkénteskedni a Gyulai Ifjúsági Központnál. Jártam kórházba gyerekekkel játszani, tartottam havonta fejlesztő foglalkozást alsó osztályos általános iskolásoknak. Dolgoztam több hetes nyári táborban. Az egyetemen az ELTE Kortárs Segítő csoportnál tartottunk önismerettel foglalkozó programokat, és vezettem egyéni segítő beszélgetéseket. Közben az EFPSA önkénteseként gimiseknek és felső tagozatos tanulóknak tartottunk érzékenyítő foglalkozásokat a mentális zavarokról. 

Aztán Ákoson keresztül bekerültem a Fortély-sátorba, és lassan 5 éve rontom itt a levegőt. :)

De mi van az önkénteskedésben, ami miatt mindig visszatérek ehhez a fajta munkavégzéshez? Mert hát az, egy pillanatig se akarjuk romanticizálni vagy elbagatellizálni az önkéntesek kemény munkáját.

Kik ezek az emberek, akik egyetem, heti 40 órás munka, család mellett a szabadidejüket áldozzák arra, hogy az általuk választott szervezeteknek energiát és időt nem kímélve segítsenek? Mind ilyen bolond hippi altruisták vagyunk, vagy az önkénteskedésben van valami, ami függővé tesz? 

Csabi válasza erre ez volt: “Én, amikor önkéntes munkát végzek, valahogy mindig azt érzem, hogy sokkal többet kapok vissza, mint amennyit adok és ezért az érzésért megyek folyamatosan önkénteskedni.”

Talán tényleg múlik valamennyi a személyiségünkön, de Csabi nagyon jól megfogalmazta, hogy sokkal többet számítanak az önkénteskedés során szerzett kapcsolatok és tapasztalatok. 

Szép dolog, ha hajt minket belülről a vágy, hogy tegyünk egy szebb holnapért, de a nehezebb időkön való átjutáshoz sokunknak ennél talán picit többre van szüksége: élményekre és a tudatra, hogy tagjai vagyunk egy szuper, támogató közösségnek.

Most pedig lehetőséged van, hogy nálunk, velünk szerezz ilyen tapasztalatot, és megízleld az önkéntesség csodáját. 

A jelentkezésről itt tudhatsz meg többet. 

Evo